Megismerkedésük és barátságuk történetét többször megírta Móricz évekkel Ady halála után. Nemcsak Ady személye, de kettejük barátsága is már szinte mitológiává nőtt még Móricz életében.
Móricz így ír Adyról: „Az irodalmi életnek egyik legérdekesebb problémája, hogy hogyan terjed a gondolat, a költői hang, a költői hírnév. (…) Aki nem ismerte őt, nem érti, mit mondok, de aki sose látta, sose beszélt vele, nagyon sajnálhatja, mert egy páratlan szuggesztív egyéniség ismeretétől van megfosztva. Én legelőször Debrecenben találkoztam a hatásával, egy pillanatra láttam őt, s míg élek, nem feledem el…”
Móricz először a debreceni református kollégium sarkán álldogálva pillantotta meg Adyt. Ekkor még nem ismerte Ady verseit, de megragadta az a tény, hogy a nála mindössze két évvel idősebb fiatalember már Debrecen szerte ismert poéta.
Móricz Zsigmond
Az a pillanat, amikor Móriczot végre megérinti és megragadja egy Ady-vers, napra pontosan rögzíthető. 1905. október elsején jelent meg a Budapesti Napló vasárnap számának első oldalán két költemény, mikor is Móricz már pesti újságíró. A Hortobágy poétája volt az első Ady-vers, amit életében olvasott, ami annyira megragadta, hogy újból előjött a lemaradottság érzése Adyval szemben.
De miért éppen Adyval szemben alakult ki a rivalizálás vágya? Ady volt az, aki onnan, akkor, s úgy indult, mint ő. A társadalmi, táji és felekezeti összetartozásuk már a kezdetekkor fontos szerepet kap. Az első vers más felismerést is szült az írónál: „Rémület ütött belém, mintha én írtam volna.” Ám akkor még mindig nem nyúlt Ady verseskötete után.
A második kötet, a Vér és arany lesz az újabb Ady-élmény forrása. A könyvet egy éjszaka elolvasta, s reggelre már a bírálat is megszületett. A lelkes kritikára Ady is kritikával válaszolt a Hét krajcár novelláiról, ám Ady írása nem pusztán könyvkritika, hanem felelet Móricznak a felajánlott szövetségre, testvériségre.
Csak a két kritika megjelenése után találkoztak végre formálisan is, nemcsak „véletlenül”. Ady és Móricz barátságának, összetartozásának éppen az lehetett az alapja, hogy mindkettő önmaga útjának igazolását érezhette a másik szerepében. Ám ez a barátság két, egymástól meglehetősen különböző természetű embert kapcsolt össze.
Móricz és felesége
Móricz Virág így írt kapcsolatukról: „A szerelemhez hasonlított legjobban a barátságuk. Senki annyi változatban meg nem jelent a feleségén kívül regényeiben, mint Ady. A nagy hódítók, a hulló csillagok, a nagy ivó, nagy szerető férfiak mind az ő figurája körül táncoltak. Olthatatlanul szomjazta, itta az embert, gondolatait, verseit, bűneit, csodáit. Nem volt nap az életében, hogy ne beszélt volna róla, de biztosan, hogy ne gondolt volna rá… de azért mindig volt benne egy hátsó gondolat is Adyval szemben.”
A Léda-ügy is zavaró pont volt a barátságukban, Móricz ijedten nézte viszonyukat. Személyes megismerkedésük után Móricz többször is kereste az alkalmat, hogy a családjához elvigye Adyt. Felment egyszer érte a Meteor szállóba. Még az ágyban találta Adyt, három-négy sörösüveg állt az ágya mellett, s a költő beszélgetés közben tovább sörözött. Ekkor Móricz a következőket írja barátjáról: „Nem hívtam meg, így nem lehetett megmutatni. Úgy megijedtem, mikor elmentem tőle, mély bánatban és rémületben mentem, mentem, s azt hittem, vége ennek a szegénynek… Nem is képzeltem, hogy szó szerint igazat írtam, mikor a versei alapján azt írtam róla, hogy elissza előlünk a borunkat. Délelőtt tizenkettőkor.”
Ady Endre
Móricz Virág már Ady halála után ír le egy esetet: „… apám soká állt egy Ady portré előtt. Nem a híres, ünnepelt arckép volt, de egy furcsa, mámoros, zilált, kidülledt szemű, szétfolyó arcú kaján. (…) Ilyen volt, amikor ivott, mikor eleresztette magát. Haj, hogy haragudott (apám) ezért a képért. Szét akarta tépni. Pedig igaz.”
De ha meg is szólják egymás természetét, kölcsönösen vonzódnak is a másikban felfedezett, tőlük idegen vonásokhoz. Móricz élete elfojtott vágyait látja továbbélni Adyban, hiszen bár monogám házasságban élt, erotikus vágyai továbbra is gyötörték.
Móricz emberi, írói voltára minden egyéb külső hatásnál döntőbb, nagyobb volt Ady egyéniségének és művészetének hatása, olyannyira, hogy költőbarátja halála után az élete végéig kiállt annak művészete és emléke mellett.
Forrás: Vargha Kálmán: Ady sodrában
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: