A szerelem a legtöbb ember életében konkrét és gyakorlati kérdés, ám ez sokszor nem így van a költészetben. A költőknek is vannak szerelmei, mégpedig gyakran igen izgalmas, regényes szerelmei, s magától értetődő, hogy a szerelmi költészetük elsősorban ebből fakad. Gyakran azonban szinte semmit nem tudunk a költők tényleges szerelmi életéről, műveikben ez a téma mégis alapvető fontosságot kap.
Az ifjú Vörösmarty szerelmi életéről semmit nem tudunk, a fennmaradt adatok csak találgatásokra adnak módot. A megmaradt leveleiben a költő mindig igen homályosan fogalmazott. Vallomásszerű megnyilatkozásaiban is csak annyit árult el, hogy szerelmét Börzsönyből ismeri, s hogy ez a szerelem reménytelen, ami miatt ő sokat szenved.
Perczel Mór visszaemlékezései alapján tudni, hogy a család tudott Vörösmarty érzéseiről Etelka irányába. A férfi büszke arra a kilenc évre, amit a költő családjának kötelékében töltött, s aminek valóban igen sokat köszönhetett. Az ifjú nevelő személyében egy gátlásos, befelé forduló fiatalember került a házukba, aki sokszor tanítványaitól és a családtól elvonulva tanult és dolgozott. Ám a börzsönyi és a bonyhádi Perczel-ház méreteinek, valamint a családtagok rendkívül nagy számának figyelembevételével ez a félrehúzódás egyáltalán nem lehetett könnyű.
Egy nevelő azonban nem tartozott sem az urak, sem a szolgák közé, aminek felismerése nyilván fokozta a költő belső gátlásait. A nevelő legfőbb kötelessége mindenekelőtt, hogy példájával és szavaival egyaránt erkölcsre tanítson.
Etelka sokáig egyedüli lányként külön nevelésben részesült, a tizedik születésnapját ünnepelték akkor, amikor Vörösmarty tizenhét évesen a házhoz került, tehát úgyszólván a költő szeme láttára nőtt fel.
Azonban az Etelka-szerelem a lánytól távol, Görbőn lobbant lángra, ahol Vörösmarty joggyakorlatát végezte, nem pedig Börzsönyben, ahol Etelka legidősebb lányként részt vett a mindennapi munkákban. E szerelem táplálója még a testi vágy és az elérhetetlen ideál utáni divatos sóvárgás. Mindebből Etelka semmit, vagy legalábbis nagyon keveset vehetett észre.
Annyi bizonyos, hogy Vörösmarty tudta, a másik fél nem vesz tudomást róla, érzéseit nem viszonozza. Eszményképe tehát nem csalta meg, mert nem is hitegette. A szerelem a költőben magában élt, őt magát emésztette, Etelka nem adott okot arra, hogy Vörösmarty szeretve érezze magát, s így szerelme egészen egyoldalú vonzalom maradt csupán.
forrás: Taxner-Tóth Ernő: A szerelmi téma Vörösmarty fiatalkori költészetében
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: